A jó varrás öt jele
Öltéssűrűség, varrásráhagyás, mintaillesztés, szegés és gomb: öt dolog, amit a próbafülkében fél perc alatt megnézhetsz, és többet mond az árcédulánál.
Megjelent:
A ruha minőségéről a legtöbben a tapintás és az ár alapján döntenek. Mindkettő félrevezethet: a puha kézfogást adó anyagot gyakran vegyszeres kikészítés teszi puhává, ami pár mosás után eltűnik, az ár pedig sokszor a név és a bolt bérleti díja, nem a munka. A varrás viszont nem tud hazudni. Öt dolgot érdemes megnézni, mielőtt a pénztárhoz viszel valamit.
1. Az öltések sűrűsége és egyenletessége
Nézd meg az oldalvarrást kívülről, közelről. A jó gépi öltés apró és sűrű: egy centiméterre ingeknél és blúzoknál általában négy-öt öltés is jut, vastagabb anyagoknál valamivel kevesebb. A ritka, hosszú öltés gyorsabban készül, de könnyebben enged, és a varrás „mosolyogni” kezd, ha húzás éri.
Ugyanilyen fontos az egyenletesség. Ha a varratvonal kígyózik, vagy a cérna helyenként meglazul, a gépet sietve vezették. Ez a hiba ritkán marad egyedül.
2. Mi van belül: a varrásráhagyás
Fordítsd ki az ujjat vagy nézz be a derékrész alá. A varrásráhagyás az a néhány milliméter vagy centiméter anyag, amely a varrás mögött marad. Ha túl keskeny, a szövet kifeslik a varrásból, és javítani is alig lehet. A nadrágok és szoknyák derekánál, hátközépen a bőséges ráhagyás azt jelenti, hogy a ruhát később szűkíteni vagy bővíteni is lehet.
A ráhagyás szélének eldolgozása is beszédes. Az interlock (az a jellegzetes hurkos szegőöltés) teljesen rendben van a hétköznapi ruháknál. A francia varrás, amelyben a nyers szél teljesen el van rejtve, vagy a pántolt szél több munkát jelent, és tartósabb is.
3. Mintaillesztés
Csíkos, kockás vagy mintás anyagnál nézd meg, hogyan találkozik a minta a varrásoknál: az oldalvarrásnál, a zseb és az eleje között, az ujjak bevarrásánál. Ha a csíkok tökéletesen folytatódnak, a szabász több anyagot használt fel, és több időt töltött a szabásnál. Ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy valaki odafigyelt a ruhára. Ha a kockák a gombolás mentén fél kockával elcsúsznak, az nem tragédia, de jelzi, hol spóroltak.
4. A szegés
A szegélyt a legtöbben csak akkor nézik meg, amikor kibomlott. Pedig vásárláskor is látszik, mit várhatsz tőle. A szoknya vagy nadrág alja ne hullámozzon, ne húzódjon. Szövetnadrágnál, kabátnál a kézi vagy vakszegés kívülről szinte láthatatlan. Pólónál a fedőöltés (két párhuzamos sor kívül) teljesen rendben van, de ha a szegély már a próbán csavarodik, mosás után sem fog kiegyenesedni.
5. Gombok és gomblyukak
Húzz meg finoman egy gombot. Ha lötyög, előbb-utóbb elveszíted. A jól felvarrt gomb alatt sokszor van egy kis „nyak”, egy cérnatekercs, amely helyet hagy a gomblyuk anyagának, így a gomb nem húzza a szövetet. A gomblyuk szélei legyenek sűrűn, egyenletesen körbeöltve, kilógó szálak nélkül. Egy tartalék gomb a címke mellett apróság, de azt mutatja, hogy a gyártó számolt a ruha hosszú életével.
Amit a varrás nem árul el
A varrás a munka minőségét mutatja, nem az anyagét. Egy gondosan összevarrt, de laza szövésű, gyenge fonalból készült ing ugyanúgy kifényesedik a könyökén. Ezért érdemes a varrásvizsgálatot összekötni a címke elolvasásával és egy egyszerű fénypróbával: tartsd a szövetet a lámpa felé. A sűrű, egyenletes anyag nem mutat foltokat és ritkább részeket.
Fél perc az egész. A próbafülkében amúgy is kifordítjuk a ruhát, amikor levesszük. Ilyenkor érdemes egy pillanatra belenézni.